Sőt, a baj csőstül jön: nemcsak a Zöldek népszerűsége csökken, de még az érzékenyítő iskolai LMBTQ-foglalkozásoké is.
(Nyitókép: képernyőfotó)
***
Reprezentatívnak hangsúlyozottan nem minősülő, de meglehetősen nagymintás felmérést készíttetett egy német LMBTQ-portál: a meleg, biszexuális és transznemű férfiakat megcélzó ROMEO társkereső platform tízezer felhasználója válaszolt arra a kérdésre, hogy kire fog szavazni a júniusi európai parlamenti választásokon.
Az hagyján, hogy az egykor Guido Westerwelle által vezetett Szabaddemokrata Párt 4,8 százalékkal a legutolsó helyre szorult a felmérésben; azon már viszont akár csodálkozni is lehetne, hogy a korábbi abszolút LMBT-kedvencnek, a Bundestagban két transznemű képviselőt, a kormányban pedig külön queermegbízottat is felmutató Zöldeknek csupán a harmadik hely jutott a ranglistán – igaz, így is az országos átlagukat messze meghaladó 20,5 százalékot kaptak az LMBTQ férfiaktól, alig lemaradva a CDU/CSU mögött.
De a nagy meglepetés: a meleg, biszexuális és transznemű válaszadók 22,3 százaléka az AfD-re készül szavazni, ami a párt országosan mért aktuális népszerűségét is meghaladó arány. Összességében a jobboldali-konzervatív tábort a ROMEO felhasználóinak 47,8 százaléka preferálja; a szocdemek 13,9 százalékot kaptak, míg a Zöldekhez hasonlóan LMBT-lobbista Baloldali Pártot 6 százalék választaná.
Az eredményeket magyarázva a török származású homoszexuális emberi jogi aktivista, Ali Utlu kifejtette: „mi, melegek, a muszlim bevándorlás elszenvedői vagyunk, gyakran válunk erőszak áldozatává, elég halottunk is volt már. Emellett a környezetemben elegünk van azokból a queerekből és transzneműekből, akik a mi életünket is pokollá teszik amiatt, hogy általuk hirtelen újra felütötte fejét a homofóbia”.
Innen nézve egyáltalán nem lenne meglepő, ha a német homoszexuális férfiak valóban tömegesen szimpatizálnának az AfD-vel – hiszen annak elnöke, Alice Weidel maga is élettársi kapcsolatban élő leszbikusként határolódik el a „queer” aktivizmustól és az LMBT-zászlótól, és ilyen minőségében (is) ellenzi az éretlen gyerekek érzékenyítését és úgy általában az „idióta genderpolitikát”.
Érdekesség egyébként, hogy a felmérést megrendelő „queer” portál másik aktuális híre szerint egyre több tanuló nem vesz részt az iskolai „LMBTIQ* felvilágosító és diszkriminációellenes” foglalkozásokon – vagy mert a szüleik nem engedik nekik, vagy mert saját maguk kérnek felmentést. Amint azt az egyik vonatkozó projekt vezetője elmondta, „az utóbbi hónapokban szélsőséges esetben akár az osztályok kétharmada is távol maradt a foglalkozásokról. Néhányszor még az is előfordult, hogy a túl alacsony létszám miatt az iskolák kénytelenek voltak lemondani az egészet”. De a résztvevők visszajelzéseiben sincs mindig köszönet: a diákok az utóbbi időben egyre gyakrabban írnak értékelésképpen olyasféléket, hogy „A foglalkozásaitokon hazugságokat terjesztetek”, továbbá hogy „A szüleim szerint az LMBTIQ* hülyeség”.
Az aktivisták ördögi körnek érzik a jelenlegi helyzetet: eddig ugyanis jellemzően önkéntesek tartották a foglalkozásokat, ingyenesen, a kialakult „queerellenes hangulat” azonban csökkenti a lelkesedésüket – így viszont nincs elegendő kapacitás arra, hogy még több foglalkozással hassanak ellene a (foglalkozásaikkal felkorbácsolt) „queerellenes hangulatnak”.
Megnézte, milyenek az élelmiszerárak a határ túloldalán, és elámult. Várjuk a Tisza Párt és a többiek tiltakozását! Francesca Rivafinoli írása.
Nem bírta türtőztetni magát a DK elnöke. Azonnal hangot adott a felháborodásának.
A Gyurcsány-Bajnai tandem után teljesen megváltozott az élet Magyarországon.
Ígérni is nehezen tud már a „vörös-zöld” kisebbségi kormány.
Érdekes dolgok történnek a nyugat-európai országban.
A kampány az álvalóságok és elferdített igazságok bizarr tárházává vált. Ralf Schuler írása.
Ruháival a nőiességet hangsúlyozta, és divattörténeti pillanat volt, amikor a második világháború után bemutatta új kollekcióját – ezzel sokak szerint megfosztva Coco Chanelt a trónjától.
